Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2016. május 1.
XV. évfolyam 5. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
A MEK-ről letölthető művek
Munkatársaink Honlapjai
Ajánlott Honlapok
Ó, emberek, az élet oly rövid,
Az utak végén az örök rög int.

Jó volna egyszer, végre, tudni már,
Hogy szomorú fejünkre itt mi vár?

Isten nevében az ember felett
Száz zsarnok itélt és kevélykedett.

Jó volna egyszer kipróbálni még
Az Ember jussát, az Ember hitét!

Harangok, ágyúk, szuronyok helyett
Zengjen, ragyogjon már a szeretet!

Határok helyett a határtalan
Jóság, amelynek igazsága van!

Kaszárnyát, börtönt lerombolva mind,
Szárnyaljanak egekbe álmaink!

Versnek, zenének szárnyán szálljanak
Az Isten szabad sátora alatt.

Vörös májusra vígan zöldelő
Szabad májust hadd hozzon a jövő!

Legyen majális minden napodon,
Ó, Ember, hittel én ezt dalolom.

Hittel, reménnyel május ünnepén,
Ó, Ember, Testvér, be szeretlek én!

Juhász Gyula
Májusi óda
Alig pislog már lámpánk kormos szeme
s födetlen asztalra bukik homlokom,
homlokom, amelynek ráncaiban
a szomorúság éhes madarai élnek.

Még ébren vagyok és hallom,
hogy csipegetik maradék morzsám,
búgó hangjuk, mint az anyák zokogása:
kiktől elmarta gyermekük a falánk nyomorúság.

Ők az én tanúim, ők tudják szenvedésem
s éjfélkor sírva így telepednek hozzám –
de mért röppennek most hirtelen magasba,
miért oly vidámak, mitől fényes hangjuk?

Ó, tudom már, hallom: a messzi tereken
májusi ének kél a keserű szájakban
s hullámzik, mint szellő, de viharrá válhat,
mely morzsákká tépdesi börtönünk falait!

Népszava, 1929. május 1.


Zelk Zoltán
Májusi ébredés
Nincsen jövő, csupán jelen,
amely a múltat elvitatja,
ődöngsz a piactereken
alkalmi zsákolást kutatva,
nem fekszi meg a krumpli, hagyma
a gyomrod - vállad nyomja csak,
melynek sajgása már sugallja:
minek a lét, ha nincs tudat?

Végül üres levesre sem
telik, csak egy lyukas kalapra,
mellyel az utcaszegleten
csücsülsz, arcodat eltakarva,
mert még a szégyen visszatartja
lefoszló méltóságodat -
legalább ennyit adj magadra.
Minek a lét, ha nincs tudat?

Nem így képzelted, azt hiszem,
az égre nézel megcsalatva,
de ott se gondol senkisem
se rád, sem elvetélt fiadra,
ha ölsz - az Isten lelke rajta!
De jobb, ha felkötöd magad
egy néked rendelt lámpavasra -
minek a lét, ha nincs tudat?

Barátom, rangod rongyod adja,
amely pucér segget mutat,
és már a kérdést sem takarja:
minek a lét, ha nincs tudat?

Baranyi Ferenc
A munkanélküli balladája
Keserű sorok József Attilára emlékezve

A város peremén, ahol élek,
az emberek ma is szegények,
a régi kín ma is hasít,
s "a költő hasztalan vonít..."

Vak estéken ha elbolyongom,
kuvaszként követ kusza gondom,
s az időverte, ragyás házak
ereszéről hull rám a bánat.
Emberség, jólét, meleg kéne,
apró örömök tüze, fénye,
malter az ereszek aljára,
s jó étel, ital vacsorára.
Kevesebb plakát, több csendélet,
jó ing, ruha, lánynak, legénynek,
gyűlések helyett sok szabad óra,
idő mozira, könyvre, csókra...

Egymást gyötörve, keseregve,
tévúton járunk: Hová? Merre?
A zsebünk tele ígérettel,
s a talpunk sajogó sebekkel.

Ez lenne hát az Új Rend útja?
Emberfejekből van a burka?
Feldobbannék, de jaj, szívemre
göröngyként hull az alkony csendje.
Eltévedtünk! - állok a tájban,
de miért int le a párt, az állam,
ha elborzongva, bármily halkan,
jelzem, hogy valami baj van?
Ó, hű rokon, zord idő járja,
deresedik eszménk világa,
nyelvem görcsét más fröccs se oldja,
rongyos a hitem: lesz-e foltja?

A város peremén, ahol élek,
az emberek ma is szegények,
a régi kín ma is hasít,
s "a költő hasztalan vonít!..."

Csepel, 1954. augusztus 10.

U. i.
(A város peremén, ahol élek,
az emberek ma is szegények,
a régi kín ma is hasít,
s "a költő hasztalan vonít!...)

Csepel, 1998. január 10.

Csepeli Szabó Béla
"A KÖLTŐ HASZTALAN VONÍT?"
1924-2013
Kamarás Klára
„Köszöntsük nótaszóval…”
Zászlóinkat már régen nem repítik,
nem fújják szép „fényes szelek”…
Hová lettek a mindent vállaló
„munkára, harcra kész” kemény kezek?

Kié a föld „virága és kalásza”,
bezárt a gyár, bezárt  a bánya,
hegy völgyek között „fekete vonat”
nem zakatol, tévútra tévedt,
s valahol végleg elakadt.

Nem volt az jó, és kár is visszasírni,
mi nyomorszintnél alig több. De több!
A közmunkából sem lehet megélni,
szolgák vagyunk s a lelkünk is törött…

Mi megforgattuk végül kis világunk,
de merre fordult? Jobbra, balra?
Hogy így forogjon ki akarta,
Dunántúl… Alföld… magyarok?
Most lettünk igazán rabok…
Tenni-venni és szöszmötölni,
magadban laza rendet tartani,
lelkedet cseppet se gyötörni,
és a köznek csak kicsit ártani

öröm legyen és magvas érzés
a tartalmatlan telő banda-lét,
jó szándékú hamis megértés,
cihába rejtett szalma-tartalék.

Felvetett fejjel járj az úton,
mely akkurát módon körbe vezet,
ujjongjál minden kvázi-újon,
mit tenéked látni megengedtetett.

Higgyed hogy jő a szépség kora,
és az út a jövőbe kanyarog,
unokáinak kenyere, bora
miatt csak a proletár nyavalyog.

Hát adjon az isten ködképeket,
melyekben álmodat megtaláld,
eredményekben gazdag életet
kívánok, s hosszú, önfeledt halált.

Király Gábor
Útravaló
       Elpárolog, s az utakon
már nem is látszódik semmi,
így kell ma az úri vagyont
láthatatlanul eltenni.
Zavartan állunk, mint a köd,
hazánkban rendületlenül,
vérünket az út szívja föl
és egyre halványabb szemünk,
most, vagy soha, kimondhatod,
de elfelejted hirtelen,
s a középutat választod:
hagyod, hogy tovább így legyen.
Esik és egyre nedvesebb
az utca s néhány pár dolog,
sapkát húzol le szemeden,
a lé meg el-elpárolog.
Ódor György
Pára
jó lett volna olyan helyre születni,
hol bölcsővel várnak nem haraggal,
a kenyér kövér hasú, nem falatnyi,
és a szép szó hintalovon nyargal.
jó lett volna olyan helyre születni,
hol apu józan, anyu ingeket vasal,
nincsen borszag, és a forró platnin
a nagyi almahéjakat aszal.
jó lett volna olyan helyre születni,
hol mindig nyár van a belsőudvaron,
igaz a napfény csupán téglalapnyi,
de szorgos hangyaként fut a tűzfalon.
jó lett volna olyan helyre születni,
hol nagyapó felállít egy székre,
mert esténként nekem kell festeni,
a sok apró csillagot az égre.
jó lett volna olyan helyre születni,
hol nem kell játszani az ostobát,
s ha a szeretteimnek el kell menni,
boldogan bennem éljenek tovább.

Fövényi Sándor
Jó lett volna
Holnap is születnek majd, s meghalnak:
az emberek temetnek, vagy mulatnak.
Holnap is lesz talán majd, ki apává válik,
és olyan, ki társra mindhiába vágyik.

Holnap is üres lesz sokaknak a tányér,
s lesz, akire némi tisztesség ráfér.
Holnap is hazug marad minden csirkefogó,
kinek szájából üres ígéret a kenyérnek való.

Holnap is szégyen lesz szegénynek lenni,
kérges kézzel földet túrni, deszkát szegelni.
Holnapra sem lesz még kétkezi becsület:
kapanyél szegényé, s gazdagé a szüret.

Holnap is ölnek az emberek és halnak,
és haragot vetve gyűlöletet aratnak...
Vajon holnap lesz-e, ki gyermeket áhít,
vagy anyai méhből, világra jönni vágyik?

A holnapot el kéne feledni már Ma,
ez lehetne az Ember valós boldogsága.
Feledni a tegnapi haragot és gondot,
s nem a holnaptól remélni jobb sorsot.
M. Laurens
HOLNAP...
...gazdag most ez az ország; cifrább lett a szegénység,
gömbölyded fenekünkön méregdrága a nadrág
s lelkünkben gyökeret vert, germánmód a kevélység.

Kurvák lesznek a srácok, durvák lettek a lányok;
pénzben mérik az embert, szépség már csak a nagyság,
irtózzák, aki csóró, becsmérlik; "csupa szarság",
orcátlan leleménység formálják e világot.

Bűnös mind, aki itt él! eltompult a gyalázat:
hullák háta a lépcső s fejlődjön – csak a gazdag?
munkások – nagy a gondjuk; gyomrukban van a maszlag,
madzag kell derekukra: húz, fog s tartja a hátat!

Ochlokrácia lettünk, tán új szó fületeknek
s tompán döng fejetekben? megkéstünk; sok a vadkan
s így mást még mit üzenjek? Nyaljátok ki a seggem...

Sárközi László
...gazdag most ez az ország...
.................
Medveczky Jenő
festőművész
your html snippet
Lehoczky Károly
Pünkösdi körmenet
Megérik már a gyűlölet
fehér akác ruhában,
pünkösdi rózsás szívem
patyolat-gyászos körmenet.

Dallal átkoz most aki várt,
ölelt, hogy megtagadjon.
Bimbós tavaszi szívem
tékozlásán kifakadjon.

Ezüst tincsét hullajtva
vállamra könnyét ejtse,
dicsérje szagos ünnepem,
gyümölcsöm, hites énekem,

kendőjét lobogtassa,
édes fiának szólítson,
cicomás szökésemben
gyalázat ne szomorítson.

Kántálok fodrozó szájjal,
virágos, szent fohásszal,
fehér akác ruhában,
május szorongó havában.

Csak el messzire, messze innen
e szívszorító, kiégett parttól
ahol a kagylók gyöngye is hamis
és vermeket rejt a földtakaró -
csak el messzire, messze innen
ide nem fut be már több hajó.

Csak el messzire, messze innen
amíg szélcsend van, s nem zúg a vihar
ahol azonos lehetsz magaddal
egy szigeten, túl a föld peremén.
S ha nem jön érted semmilyen bárka -
tanulj meg járni a víz tetején.

Csak el messzire, messze innen
oda, ahol mindig zöld a liget -
nincs félelem, mert biztos a holnap
és bátran az égig nyúlnak a fák -
oda, ahol nincsenek rácsok, de
szabadon nyílnak az orchideák.
G. Ferenczy Hanna
Holt öböl
1926-2007
TARTALOM
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
4. oldal
klasszikusaink
Albert Lőrincz Márton: Ahhoz képest
Bányai Tamás: Hűtlen hűség
Bodó Csiba Gizella: Valakit …    
Bokros Márta: Hinta
Dobrosi Andrea: Fecskék
Fetykó Judit: Berti meg azok a dolgok...
József Attila: Kertész leszek
Kolev András: Reménykedem...
Kő-Szabó Imre: A hét csoda
Köves József: Vírus, láz
Lelkes Miklós: Miért megy el...
Nagy Antal Róbert: A szögesdrót mögött
Nógrádi Gábor: Margaret a kanca
Nyakó Attila: Gumipókeposz
Péter Erika: Kapaszkodó
Pethes Mária: A bolyongás művészete
Pethő N. Gábor: Ötvenöt forint
Ricza István: Hajdani döntés
Rózsa András: jöttödre várva
Soós József: Damaszkusz
T. Ágoston László: Fürge cselle
Tiszai P. Imre: Játssz hát tovább
Weöres Sándor: Fagyos szentek

Bittner János
Barátaim
vers
Juhász Gyula
versek
MOZART
Clarinet concerto
Német Kamara Szimfonikus Zenekar.
Martin Frost clarinet
OLVASÓINK FIGYELEMÉBE!
Chrome és a Firefax bőngésző nem kompatibilis a Kalákát készítő prorammal.
A tervezett látványért, kérjük használja az Internet Explorer böngészőt.